Jöjjön a dobpergés, ba-dumm-tss. Ez az első történetem, amit befejeztem. Nem tudom kellően szavakba önteni, milyen érzés. Értelemszerűen még soha nem írtam ilyen bejegyzést, ezért különösen nehéz. Már egy tucatnyi blogba kezdtem bele, de eddig még egynek sem jutottam el a végéig. Ha egy szóval kellene jellemeznem a bennem lévő érzést, az az üresség lenne. Mintha a testemben is lenne egy szempár, amik üvegesen merednének előre. Lehetne lelki halálnak nevezni, mert tényleg meghaltam egy kicsit. Emellett büszkeség is eltölt, hogy végre sikerült önerőből valamit létrehoznom, ami csak az én szellemi termékem. Szokatlan még ez a helyzet számomra, ez tény, de nincs más választásom, minthogy feldolgozni.
Ha valaminek vége szakad, akkor valami új veszi kezdetét. Ahogy az univerzumnak sem lesz vége csak azért, mert kihal az élet a Földön. Minden megy tovább, különösen az idő. Ez azért kapcsolódik ide, mert az idő haladtával egyre több kész alkotást fogok kiadni a kezeim közül, néhányotoknak ez jó hír lehet. Éppen dolgozom másik három sztorin is, amiknek a befejezését szintén céloknak tűztem ki. Nem lesz egyszerű menet, de ha ennek a végigírása sikerült, a többié is menni fog. Vegyük azt alapul, hogy nem egy hétköznapi kpop fanfictiont kreáltam, amin bárki tudja csorgatni a nyálát, a főszál nem a yaoi-szerelemről szólt. Nem elég, hogy két kedvenc idolomat OOC-vé kellett írnom, de létre kellett hoznom egy olyan helyet, jelen esetben egy szállodát, ahol csak azért garázdálkodott egy sorozatgyilkos, hogy ezzel törlessze nagybátyja tartozását egy filmrendezőnek. A kezdetektől fogva tudtam, hogy ezzel nem kis fába vágtam a fejszémet, de nem hittem volna, hogy még a főszálat is ennyire cifrázni fogom.
Korábban nem volt rám jellemző, hogy minden egyes szereplőmnek volt saját stílusa, de ahogy felidézem a mostaniakat, képzeletben megveregethetem a saját vállamat. Elég csak Kibumra, Violetre, Chunsoo-ra vagy Shiwoo-ra gondolni. Ebből a szempontból kár, hogy Lee Seunghyunt nem szerepeltethettem többször. Olvashatóan ő is jellegzetes figura, hiába volt csak két apró jelenete. Még ő is a szívemhez nőtt, akárcsak a két jómadár, Árny-Zelo és gondnok-Yongguk.
Ám hiába kell búcsút intenem nekik, nem válok meg teljesen tőlük. Karaktereik hiánya nem fog rajtam elhatalmasodni a legújabb blogomnak, a fantasy-thriller Daemonnak köszönhetően. Annak a történetnek a helyszínén is bőven meg fognak fordulni olyan emberek, akárcsak a Grand Yongban, izgalomban és fordulatokban nem lesz hiány. De még mindig megtartom azt a jó szokásomat, hogy a főszereplők nagy fazonok lesznek. És mi lesz még benne az érdekes? Elég csak egy kulcsszót mondanom drága Yoo Youngjae-vel kapcsolatban, az pedig a pszichiáter. Remélem, valakinek le fog esni a tantusz és össze fogja kapcsolni a távoli dolgokat az itteniekkel. Ez pedig csak annak fog sikerülni, aki tényleg odafigyelt az utolsó részben olvasottakra... :D
Azonban, hogy a következő blogom után se unatkozzunk, név szerint a szintén thriller The cursed forest lesz az, ami a Daemon nyomdokaiba fog lépni. Trónbitorlás menni fog ezerrel... Szerintem sok mindenre lehet következtetni a címéből - ami elátkozott erdőt jelent -, legalábbis helyszínt illetően. Több információt viszont nem szivárogtatok ki róla, mert az még a jövő zenéje. Viszont ez még mindig csak két történet az említett három közül. Ne aggódjatok, nem számoltam el semmit, nem csalás, nem ámítás, nem Uri Geller mutatvány. Lesz bizony egy harmadik is, aminek Dissendium a becsületes neve. Az azért lesz különleges, mert nem egyszerűen kpop fanfiction lesz, hanem crossover. És, hogy mivel fogom vegyíteni az alap világot? Hohó, azt nem árulhatom el, és a rossz hírem az, hogy én sem tudom, mikor fogom közölni. Lehet, hogy leszek annyira vállalkozó szellemű, hogy egyszerre fogok két blogot vezetni? :D
Ejnye, túl sokat magyarázok, ideje lenne eltérni a tárgytól. A következő téma a terítéken az olvasók. Volt, aki már a nyitás óta nyomon követte az eseményeket, de azokat sem kell félteni, akik csak a félénél csatlakoztak az olvasói körhöz. Mindenkinek a véleménye számított, kivétel nélkül. Lehet, hogy néhányszor megjegyeztétek, hogy összecsapott kommentet írtatok, de én nem éreztem annak és ugyanúgy örültem nekik. Értettem a "nyelveteket", hiszen én is szoktam heves érzelmeket kinyilvánítani blogok olvasásakor (hohó, de még mennyire), emiatt nem kellett aggódni. Az sem számított, ki milyen hosszú sorban összegezte a reakcióját a részek elolvasásakor, mert egytől-egyig megmosolyogtatott. Olyan is akadt, amikor majdnem sírva fakadtam az örömtől, mert ha az átlagostól is pocsékabb napom volt, nektek hála újra lett életkedvem, a gondolataitok adtak nekem erőt.
Ne tudjátok meg, miken mentem keresztül az elmúlt félév során, nem kívánnám senkinek. Mikor úgy tűnt, abszolút senkire nem számíthattam, még akkor is itt voltatok. Sőt, sokszor éreztették velem mások (ha nem is közvetlenül), hogy semmi értelme annak, amit csinálok, csak időpazarlás, valójában nem is csinálok semmit. Persze az ilyeneket rendszerint kiosztottam, mert mi az, hogy nem csinálok semmit, mikor egész nap a gép előtt ülök és sajgó ujjakkal csapkodom a klaviatúrát egy önálló sztori érdekében. Felnőtt koromban másodállásban tényleg szeretnék író lenni, szóval miért baj az, ha küzdök a célomért? Akkor pofázzon valaki, ha utánam csinálja azt, amit én. Kíváncsi vagyok, hány embernek menne az, hogy még a semmiről is tud ezer szót írni, ráadásul anélkül, hogy az olvasóknak ez feltűnne. A metaforákról, a bújtatott utalásokról és az ötnaponta történő frissítésekről nem beszélve.
Nos, mindenkinek szeretném megköszönni, akkor is, ha csak pipát nyomott és nem írt megjegyzést. Láthattam, hogy az embereket érdekli az írásom, érdekli az a sok cselekmény, ami csupán az én fejemből pattant ki. Egyszerű fikciók, mégis látványos érzelmeket váltottak ki belőletek, és ez az, amiért az írók küzdenek már az első betű megformálásakor. Önmagában sokat jelent az is, hogy egyáltalán szántatok rám időt. Ti köszöntétek meg, hogy megalkottam ezt a történetet, de valljuk be, ha nem olvastátok volna, akkor nem ért volna fabatkát sem. Mi értelme van annak a sztorinak, amit az író csak magának ír? :)
Végezetül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni Amarilla barátnőmnek, hogy a tizenkilencedik résztől kezdve segített Odafentről az írásban. Ugyan teljesen kikészültem azért, ami vele történt, de a gyász és a keserűség akkora löketet adott, hogy magamat is meglepve tudtam összekaparni a részeket, az eseményekkel kapcsolatos problémákat megoldottam és kerek lett a történet. Nélküle nem ment volna.♥
Nem tudom, hogy még hogyan tudnám összefoglalni a lekötelezettségemet irántatok, kedves olvasóim. Közhelyes lenne egy szót ismételgetni száz soron keresztül, de képzeletben szerepel itt annyi. Most viszont vegyünk egy éles kitérőt és kanyarodjunk vissza a Hotelre... Merüljetek el a világában és csipegessetek azokból a kulisszatitkokból, amiket eddig csak én ismerhettem.
- Ennek a blognak a fejléce az első az összes eddigi munkám közül, amivel tényleg elégedett vagyok. Szeretnék még hasonló munkákat kreálni - elsősorban saját célra -, de hiába mentettem el a fejléc készítését lépésről lépésre, nem akar összejönni a dolog. :D
- A blog teljes html kódja a Kertész Kinga Kritikák egyik korábbi kódja átalakítva, amit Khyira készített nekünk. Sok blogdesing van nekem lementve az ismert lengyel oldalakról és a Deviantartról, de ez volt az a kód, ami megtetszett a könnyű kezelése miatt és hamar át tudtam kódolni, szemben a többivel, amik álmatlan éjszakákat és sok-sok fejtörést okoztak nekem még tavaly augusztusban. Ezer hála Khyirának. :)
- Alig egy hónappal azután pattant ki a fejemből ez a blog, hogy B.A.P rajongó lettem. Mivel először Yonggukba és Zelóba szerelmesedtem bele, róluk szóló yaoi fanfictionöket kezdtem keresni (logika, merre vagy?), de nem jutottam sokra. Amiket találtam, azokkal sem voltam megelégedve, mert a blogkritikus énem előszeretettel kezdte kritizálni például a blogok kinézetét, a mellékszálakat és az írók helyesírását. Volt egy Banglo blog, amit még a nyelvtani hibák ellenére is megkedveltem (talán, mert az magyar volt, az összes többi angol :D), de az író ritkán hozta a rövid részeket, hónapok óta nincs is új. Megelégeltem a várakozást és azt, hogy a többi Banglo ugyanarról szól, ezért gondoltam egy merészet és kreáltam egy sajátot. :)
- A sztori eredetileg harminc részes lett volna, amit aztán túl soknak találtam (hosszabbra nyúlt volna a befejezés, amit a vizsgáim miatt nem engedhettem meg magamnak, meg amúgy is...), így először huszonöt részre + epilógusra módosítottam, majd csak ezután érte el a végleges hosszát, a huszonnégy részt + epilógust, mikor két részt "összevágtam".
- Nem tudom, mennyire jött át az olvasóknak, de már a legelejétől az egész történet az ambivalens szerelem témája köré (is) épült. Hosszú részeken keresztül fokozódott, de csak az epilógusra vált egyértelművé, hogy Yongguk kettős érzéseket táplált Zelo iránt. Már a blognyitás óta erre figyelmeztetett az oldalsávban található Catullus-idézet. :P
- Egy részt sem bírtam normálisan megírni zenehallgatás nélkül. Ha mégis rá voltam kényszerítve, a munkámat összecsapottnak éreztem. Ihletforrásul szolgált a B.A.P Power és Badman minialbum (előbbinek az intro dala újabb blogötletet juttatott az eszembe, melléktermékét lássátok később), az Exo Mama minialbum, az Exodus albumról főképp az El Dorado című dal, valamint Halestormtól az Mz. Hyde.
- A tizenhetedik résztől Lady Gaga Bad romance című dala tökéletesen jellemzi a sztorit. Nézzétek meg a dalszövegét, mintha Yongguk írta volna! Én személy szerint majdnem sírva röhögtem a felismeréstől. Lehetett volna a trailer videó aláfestő zenéje...
- A hétvégéket csak az írásnak szenteltem (megszűnt a szociális életem, lol). Igyekeztem előre írni a részeket, de előfordult, hogy az utolsó pillanatban végeztem egy adott epizóddal, ilyen volt a tizenötödik is.
- A leghosszabb ideig írt rész a negyedik volt. Vicc nélkül.
- A leghamarabb megírt részt másfél nap alatt sikerült legépelnem. Kicsi hiányzott, hogy vért könnyezzek...
Ha valaminek vége szakad, akkor valami új veszi kezdetét. Ahogy az univerzumnak sem lesz vége csak azért, mert kihal az élet a Földön. Minden megy tovább, különösen az idő. Ez azért kapcsolódik ide, mert az idő haladtával egyre több kész alkotást fogok kiadni a kezeim közül, néhányotoknak ez jó hír lehet. Éppen dolgozom másik három sztorin is, amiknek a befejezését szintén céloknak tűztem ki. Nem lesz egyszerű menet, de ha ennek a végigírása sikerült, a többié is menni fog. Vegyük azt alapul, hogy nem egy hétköznapi kpop fanfictiont kreáltam, amin bárki tudja csorgatni a nyálát, a főszál nem a yaoi-szerelemről szólt. Nem elég, hogy két kedvenc idolomat OOC-vé kellett írnom, de létre kellett hoznom egy olyan helyet, jelen esetben egy szállodát, ahol csak azért garázdálkodott egy sorozatgyilkos, hogy ezzel törlessze nagybátyja tartozását egy filmrendezőnek. A kezdetektől fogva tudtam, hogy ezzel nem kis fába vágtam a fejszémet, de nem hittem volna, hogy még a főszálat is ennyire cifrázni fogom.
Korábban nem volt rám jellemző, hogy minden egyes szereplőmnek volt saját stílusa, de ahogy felidézem a mostaniakat, képzeletben megveregethetem a saját vállamat. Elég csak Kibumra, Violetre, Chunsoo-ra vagy Shiwoo-ra gondolni. Ebből a szempontból kár, hogy Lee Seunghyunt nem szerepeltethettem többször. Olvashatóan ő is jellegzetes figura, hiába volt csak két apró jelenete. Még ő is a szívemhez nőtt, akárcsak a két jómadár, Árny-Zelo és gondnok-Yongguk.
Ám hiába kell búcsút intenem nekik, nem válok meg teljesen tőlük. Karaktereik hiánya nem fog rajtam elhatalmasodni a legújabb blogomnak, a fantasy-thriller Daemonnak köszönhetően. Annak a történetnek a helyszínén is bőven meg fognak fordulni olyan emberek, akárcsak a Grand Yongban, izgalomban és fordulatokban nem lesz hiány. De még mindig megtartom azt a jó szokásomat, hogy a főszereplők nagy fazonok lesznek. És mi lesz még benne az érdekes? Elég csak egy kulcsszót mondanom drága Yoo Youngjae-vel kapcsolatban, az pedig a pszichiáter. Remélem, valakinek le fog esni a tantusz és össze fogja kapcsolni a távoli dolgokat az itteniekkel. Ez pedig csak annak fog sikerülni, aki tényleg odafigyelt az utolsó részben olvasottakra... :D
Azonban, hogy a következő blogom után se unatkozzunk, név szerint a szintén thriller The cursed forest lesz az, ami a Daemon nyomdokaiba fog lépni. Trónbitorlás menni fog ezerrel... Szerintem sok mindenre lehet következtetni a címéből - ami elátkozott erdőt jelent -, legalábbis helyszínt illetően. Több információt viszont nem szivárogtatok ki róla, mert az még a jövő zenéje. Viszont ez még mindig csak két történet az említett három közül. Ne aggódjatok, nem számoltam el semmit, nem csalás, nem ámítás, nem Uri Geller mutatvány. Lesz bizony egy harmadik is, aminek Dissendium a becsületes neve. Az azért lesz különleges, mert nem egyszerűen kpop fanfiction lesz, hanem crossover. És, hogy mivel fogom vegyíteni az alap világot? Hohó, azt nem árulhatom el, és a rossz hírem az, hogy én sem tudom, mikor fogom közölni. Lehet, hogy leszek annyira vállalkozó szellemű, hogy egyszerre fogok két blogot vezetni? :D
Ejnye, túl sokat magyarázok, ideje lenne eltérni a tárgytól. A következő téma a terítéken az olvasók. Volt, aki már a nyitás óta nyomon követte az eseményeket, de azokat sem kell félteni, akik csak a félénél csatlakoztak az olvasói körhöz. Mindenkinek a véleménye számított, kivétel nélkül. Lehet, hogy néhányszor megjegyeztétek, hogy összecsapott kommentet írtatok, de én nem éreztem annak és ugyanúgy örültem nekik. Értettem a "nyelveteket", hiszen én is szoktam heves érzelmeket kinyilvánítani blogok olvasásakor (hohó, de még mennyire), emiatt nem kellett aggódni. Az sem számított, ki milyen hosszú sorban összegezte a reakcióját a részek elolvasásakor, mert egytől-egyig megmosolyogtatott. Olyan is akadt, amikor majdnem sírva fakadtam az örömtől, mert ha az átlagostól is pocsékabb napom volt, nektek hála újra lett életkedvem, a gondolataitok adtak nekem erőt.
Ne tudjátok meg, miken mentem keresztül az elmúlt félév során, nem kívánnám senkinek. Mikor úgy tűnt, abszolút senkire nem számíthattam, még akkor is itt voltatok. Sőt, sokszor éreztették velem mások (ha nem is közvetlenül), hogy semmi értelme annak, amit csinálok, csak időpazarlás, valójában nem is csinálok semmit. Persze az ilyeneket rendszerint kiosztottam, mert mi az, hogy nem csinálok semmit, mikor egész nap a gép előtt ülök és sajgó ujjakkal csapkodom a klaviatúrát egy önálló sztori érdekében. Felnőtt koromban másodállásban tényleg szeretnék író lenni, szóval miért baj az, ha küzdök a célomért? Akkor pofázzon valaki, ha utánam csinálja azt, amit én. Kíváncsi vagyok, hány embernek menne az, hogy még a semmiről is tud ezer szót írni, ráadásul anélkül, hogy az olvasóknak ez feltűnne. A metaforákról, a bújtatott utalásokról és az ötnaponta történő frissítésekről nem beszélve.
Nos, mindenkinek szeretném megköszönni, akkor is, ha csak pipát nyomott és nem írt megjegyzést. Láthattam, hogy az embereket érdekli az írásom, érdekli az a sok cselekmény, ami csupán az én fejemből pattant ki. Egyszerű fikciók, mégis látványos érzelmeket váltottak ki belőletek, és ez az, amiért az írók küzdenek már az első betű megformálásakor. Önmagában sokat jelent az is, hogy egyáltalán szántatok rám időt. Ti köszöntétek meg, hogy megalkottam ezt a történetet, de valljuk be, ha nem olvastátok volna, akkor nem ért volna fabatkát sem. Mi értelme van annak a sztorinak, amit az író csak magának ír? :)
Végezetül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni Amarilla barátnőmnek, hogy a tizenkilencedik résztől kezdve segített Odafentről az írásban. Ugyan teljesen kikészültem azért, ami vele történt, de a gyász és a keserűség akkora löketet adott, hogy magamat is meglepve tudtam összekaparni a részeket, az eseményekkel kapcsolatos problémákat megoldottam és kerek lett a történet. Nélküle nem ment volna.♥
Nem tudom, hogy még hogyan tudnám összefoglalni a lekötelezettségemet irántatok, kedves olvasóim. Közhelyes lenne egy szót ismételgetni száz soron keresztül, de képzeletben szerepel itt annyi. Most viszont vegyünk egy éles kitérőt és kanyarodjunk vissza a Hotelre... Merüljetek el a világában és csipegessetek azokból a kulisszatitkokból, amiket eddig csak én ismerhettem.
Tények a blogról és a történetről:
- Ennek a blognak a fejléce az első az összes eddigi munkám közül, amivel tényleg elégedett vagyok. Szeretnék még hasonló munkákat kreálni - elsősorban saját célra -, de hiába mentettem el a fejléc készítését lépésről lépésre, nem akar összejönni a dolog. :D
- A blog teljes html kódja a Kertész Kinga Kritikák egyik korábbi kódja átalakítva, amit Khyira készített nekünk. Sok blogdesing van nekem lementve az ismert lengyel oldalakról és a Deviantartról, de ez volt az a kód, ami megtetszett a könnyű kezelése miatt és hamar át tudtam kódolni, szemben a többivel, amik álmatlan éjszakákat és sok-sok fejtörést okoztak nekem még tavaly augusztusban. Ezer hála Khyirának. :)
- Alig egy hónappal azután pattant ki a fejemből ez a blog, hogy B.A.P rajongó lettem. Mivel először Yonggukba és Zelóba szerelmesedtem bele, róluk szóló yaoi fanfictionöket kezdtem keresni (logika, merre vagy?), de nem jutottam sokra. Amiket találtam, azokkal sem voltam megelégedve, mert a blogkritikus énem előszeretettel kezdte kritizálni például a blogok kinézetét, a mellékszálakat és az írók helyesírását. Volt egy Banglo blog, amit még a nyelvtani hibák ellenére is megkedveltem (talán, mert az magyar volt, az összes többi angol :D), de az író ritkán hozta a rövid részeket, hónapok óta nincs is új. Megelégeltem a várakozást és azt, hogy a többi Banglo ugyanarról szól, ezért gondoltam egy merészet és kreáltam egy sajátot. :)
- A sztori eredetileg harminc részes lett volna, amit aztán túl soknak találtam (hosszabbra nyúlt volna a befejezés, amit a vizsgáim miatt nem engedhettem meg magamnak, meg amúgy is...), így először huszonöt részre + epilógusra módosítottam, majd csak ezután érte el a végleges hosszát, a huszonnégy részt + epilógust, mikor két részt "összevágtam".
- Nem tudom, mennyire jött át az olvasóknak, de már a legelejétől az egész történet az ambivalens szerelem témája köré (is) épült. Hosszú részeken keresztül fokozódott, de csak az epilógusra vált egyértelművé, hogy Yongguk kettős érzéseket táplált Zelo iránt. Már a blognyitás óta erre figyelmeztetett az oldalsávban található Catullus-idézet. :P
- Egy részt sem bírtam normálisan megírni zenehallgatás nélkül. Ha mégis rá voltam kényszerítve, a munkámat összecsapottnak éreztem. Ihletforrásul szolgált a B.A.P Power és Badman minialbum (előbbinek az intro dala újabb blogötletet juttatott az eszembe, melléktermékét lássátok később), az Exo Mama minialbum, az Exodus albumról főképp az El Dorado című dal, valamint Halestormtól az Mz. Hyde.
- A tizenhetedik résztől Lady Gaga Bad romance című dala tökéletesen jellemzi a sztorit. Nézzétek meg a dalszövegét, mintha Yongguk írta volna! Én személy szerint majdnem sírva röhögtem a felismeréstől. Lehetett volna a trailer videó aláfestő zenéje...
- A hétvégéket csak az írásnak szenteltem (megszűnt a szociális életem, lol). Igyekeztem előre írni a részeket, de előfordult, hogy az utolsó pillanatban végeztem egy adott epizóddal, ilyen volt a tizenötödik is.
- A leghosszabb ideig írt rész a negyedik volt. Vicc nélkül.
- A leghamarabb megírt részt másfél nap alatt sikerült legépelnem. Kicsi hiányzott, hogy vért könnyezzek...
- A tizennegyedik rész első bekezdésének - a csókjelenetnek - a metaforája nem légből kapott volt. Az az ősrobbanásos elmélet igaz, tényleg van egy ilyen elképzelés, a hitelesség kedvéért külön megnéztem emiatt egy háromnegyed órás, csillagászati kisfilmet. (;-;)
- A Fekete Lyuk első említése volt a negyedik rész végén az első mérföldkő. A köré írt hasonlatok nem egyszerű metaforák voltak, konkrétan arról szólt, Zelo "első" (harmadik) látásra hogyan szeretett bele Yonggukba. Bizony, még ha nem is akarta tudomásul venni. Utólag már tutira le fog esni mindenkinek.
- Majdnem az összes rész megírásával az volt a bajom, hogy gépelés közben rám jött az ötperces/ötórás fangörcs.
- Minden apró részletre érdemes volt figyelni, mert néhánynak a későbbiekben nagy szerepet adtam, ami talán csak utólag eshetett le (már akinek...). Ezt azért jegyzem meg, mert ez a jövőt tekintve is igaz lesz.
- Kifejezetten nehéz volt megalkotnom out-of-caracter-Zelót (ooc), hiszen mindannyian tudjuk, milyen kis nyunyuka és szende szűzike, ezt még a barátai is megerősítették, Daehyun állítása szerint Zelónak csak a színpadon van karizmája. Még egy légynek sem tud ártani (ugyebár a békáját is a hyungjai húzták le a vécén, nem ő), nemhogy járatokat használva öldökölni... De élvezetes volt a cuki pofiját elképzelni vérontás közben. Erotikusan morbid. :D
- Zelo rémálmainak többsége B.A.P klipeken alapult. Többek között a tizennegyedik részben a Rain Sound mv-t lehetett felismerni (amit a figyelmesek fel is ismertek), a tizenötödik és a tizenhatodik részben a One Shot jelent meg. Többet nem súgok. :P
- Ázsiában a 4 úgy jelképezi a szerencsétlenséget, mint nyugaton a 13, mert a kínai karakterének kiejtése hasonlít a halál szóra. Nem akartam túlcifrázni a dolgokat, ezért nem írtam át az emeletek számozását, ugyanis emiatt az ázsiai babona miatt nincsen a házakban negyedik szint. Viszont különös véletlen, hogy a Zelo okozta jelenségeket főleg a negyedik emeleten észlelték az emberek, Yongguk is a falról leesett képpel. :)
- Ebből a logikából kiindulva Zelo lakosztálya sem véletlenül volt az 517-es. 5+1+7= 13 → 1+3= 4. Géniusz vagyok.
- Mikor Zelo a tizennyolcadik részben vérrel írt a templom falára, az azért volt szimbolikus, mert Koreában régen piros tintával írták a sírkövekre az elhunytak neveit. Ha valakinek az üdvözlőkártyájába pirossal írunk / üzenünk, akkor az olyan, mintha a halálát kívánnánk. Más szóval Zelo ezzel célzott arra, hogyha rajta múlik, újabb gyilkosságot követ el.
- Hogy miért különösen durva a huszadik rész eleje, Jaehwa temetése? Mikor írni kezdtem a részt, akkor tudtam meg, hogy autóbalesetben meghalt a volt barátnőm. Szóval az a rész viszonylag lassan íródott meg, mert nemhogy a sztoriban, de a valóságban is részem volt temetésben. No comment.
- Az egyik felszolgáló, Do Kyungsoo karakterének megformálója az Exo egyik tagja (D.O). A többször említett, fiatal boy, Lee Seunghyun pedig nem más, mint Seungri a Big Bangből. Donggyun és Youngsu fia az a(z) Lee Minhyuk [módosítva], aki a Monsta X egyik énekeseként vált ismertté. :)
- Violet életre keltője Taissa Farmiga. Ebben az az érdekes, hogy nem tudtam, hogy az American Horror Story első évadában Taissa egy Violet nevű lányt alakított. A színésznőt a Bling Ring című filmben láttam először, akkor választottam ki még egy korábbi blogom szereplőjének is, és akkor még messze nem jutott el ide az AHS-s imádat, sőt az utolsó rész megírásáig nem láttam a sorozatot. (Mára viszont a kedvencemmé vált és ihletet ad. :D)
- Zelo a tizedik részben jött rá, hogy beleszeretett Yonggukba, míg ez fordított esetben a huszadik részben következett be. A két felismerés között két hét telt el, Zelo két héttel korábban jött rá, hogy szereti Yonggukot, szóval annyira sokáig nem kellett várni a másikra. :)
- Kibum testesítette meg azt a szereplőt, akit az irodalomban az író szócsövének, más néven rezonőrnek neveznek. "Mindent tudó, józan figura, aki a cselekmény mozzanatait magyarázza, közvetlenül mondja ki az író véleményét". Vagyis Kibum az, aki a szerző, jelen esetben az én állásfoglalásomat, az észelvűséget képviselte. Megfontolt érveléssel próbálta rádöbbenteni a többi szereplőt a valóságra, ezt a Yonggukkal folytatott párbeszédeknél olvashattátok. Ez az oka annak, amiért kedveltétek őt.
- Bizonyára feltűnt nektek, hogy az írói gondolatok és Zelo monológjai között mekkora a hasonlóság, ugyanolyan hangvételűek és komolyságúak voltak. Ennek egyszerű az oka, de kissé nehézkes megérteni. Tulajdonképpen Zelo mesélte el írói szemszögből az egész történetet, mintha ő lett volna helyettem az író. Úgy kell elképzelni, mintha ő már egy külső szemlélő lenne, aki a saját életét meséli el, a többi szereplő gondolatait is belevéve, akár egy gondolatolvasó. A filmekben láthattatok már hasonlót, első szám első személyben. De azt is mondhatnám, hogy Zelo és én egyek voltunk, "összedolgoztam vele".
- Utólag jöttem rá, hogy öntudatlanul alkottam furcsa egybeeséseket. Például a tizenkettedik részben azonosította Yongguk először Zelót angyalnak, és még abban a részben ment el Zelo az Enger der Hölle, vagyis a Pokol angyala étterembe... Hogy is mondják az angolok, ha valami lefárasztja őket agyilag? Mind-blown.
- Sokkal, de sokkal durvábbra is megírhattam volna a sztorit. De sajnos a részek már így is elég hosszúak voltak, nyolc oldal Wordben, valamint plusz mellékszálak születtek volna, amikbe nem akartam belegabalyodni.
- Néhány szálat szándékosan hagytam elvarratlanul. Nem, nem azért, mert gonosz vagyok, ezt sokkal inkább előretervezésnek nevezném. :D
- 10.471 oldalmegjelenítés. Másnak egy év alatt se jön össze ennyi, de nekem alig fél év leforgása alatt sikerült. Jó, tekintsünk el attól, hogy az előző blogomra egy év alatt a megtekintés 128.000 volt, de az nem kpop fanfiction kategóriába tartozott. :D
- 25 rendszeres követő, ami csalóka, mert mint kiderült, sokkal többen olvastak, csak valamilyen megfontolásból nem kattintottak a feliratkozói modulra. De akad az a véglet is, aki csak bekövette a blogot és nem olvasta...
- 232 közzétett megjegyzés. Ebbe beletartoznak a válaszaim, de ha már a felét számítjuk, az is szép szám. :)
- A prológusra 370 megtekintés gyűlt össze, az első részre 299, a harmadikra 201, a másodikra 193, ezeket követi az utolsó rész a 165 kattintással.
- A legtöbben Facebookról és a Kertész Kinga Kritikákról navigáltak ide.
- A legtöbb komment az utolsó részre érkezett.
- A harmadik és a negyedik részt osztottátok meg a legtöbbet.
- Néhány eddigi keresési kulcsszó: bap zelo fanfiction yaoi; jinyoung yaoi; the hotel b.a.p fanfiction; stb.
- Négy díjjal jutalmaztatok meg. Bár sosem tetszett a díjazási rendszer, attól még kifejezetten jól estek az elküldött meglepik. :)
Ennyi lenne a mondandóm. Még egyszer szeretném megköszönni a sok kommentet, pipát, feliratkozást, megtekintést. A támogatásotok nélkül nem hiszem, hogy végigcsináltam volna. A fenti borítóképpel szeretnék elbúcsúzni Tőletek. Még találkozunk, a következő állomás a Syaoran Gondozóközpont Intézet, avagy a Daemon névre keresztelt blogom. ♥ Kellemes nyarat!
- A Fekete Lyuk első említése volt a negyedik rész végén az első mérföldkő. A köré írt hasonlatok nem egyszerű metaforák voltak, konkrétan arról szólt, Zelo "első" (harmadik) látásra hogyan szeretett bele Yonggukba. Bizony, még ha nem is akarta tudomásul venni. Utólag már tutira le fog esni mindenkinek.
- Majdnem az összes rész megírásával az volt a bajom, hogy gépelés közben rám jött az ötperces/ötórás fangörcs.
- Minden apró részletre érdemes volt figyelni, mert néhánynak a későbbiekben nagy szerepet adtam, ami talán csak utólag eshetett le (már akinek...). Ezt azért jegyzem meg, mert ez a jövőt tekintve is igaz lesz.
- Kifejezetten nehéz volt megalkotnom out-of-caracter-Zelót (ooc), hiszen mindannyian tudjuk, milyen kis nyunyuka és szende szűzike, ezt még a barátai is megerősítették, Daehyun állítása szerint Zelónak csak a színpadon van karizmája. Még egy légynek sem tud ártani (ugyebár a békáját is a hyungjai húzták le a vécén, nem ő), nemhogy járatokat használva öldökölni... De élvezetes volt a cuki pofiját elképzelni vérontás közben. Erotikusan morbid. :D
- Zelo rémálmainak többsége B.A.P klipeken alapult. Többek között a tizennegyedik részben a Rain Sound mv-t lehetett felismerni (amit a figyelmesek fel is ismertek), a tizenötödik és a tizenhatodik részben a One Shot jelent meg. Többet nem súgok. :P
- Ázsiában a 4 úgy jelképezi a szerencsétlenséget, mint nyugaton a 13, mert a kínai karakterének kiejtése hasonlít a halál szóra. Nem akartam túlcifrázni a dolgokat, ezért nem írtam át az emeletek számozását, ugyanis emiatt az ázsiai babona miatt nincsen a házakban negyedik szint. Viszont különös véletlen, hogy a Zelo okozta jelenségeket főleg a negyedik emeleten észlelték az emberek, Yongguk is a falról leesett képpel. :)
- Ebből a logikából kiindulva Zelo lakosztálya sem véletlenül volt az 517-es. 5+1+7= 13 → 1+3= 4. Géniusz vagyok.
- Mikor Zelo a tizennyolcadik részben vérrel írt a templom falára, az azért volt szimbolikus, mert Koreában régen piros tintával írták a sírkövekre az elhunytak neveit. Ha valakinek az üdvözlőkártyájába pirossal írunk / üzenünk, akkor az olyan, mintha a halálát kívánnánk. Más szóval Zelo ezzel célzott arra, hogyha rajta múlik, újabb gyilkosságot követ el.
- Hogy miért különösen durva a huszadik rész eleje, Jaehwa temetése? Mikor írni kezdtem a részt, akkor tudtam meg, hogy autóbalesetben meghalt a volt barátnőm. Szóval az a rész viszonylag lassan íródott meg, mert nemhogy a sztoriban, de a valóságban is részem volt temetésben. No comment.
- Az egyik felszolgáló, Do Kyungsoo karakterének megformálója az Exo egyik tagja (D.O). A többször említett, fiatal boy, Lee Seunghyun pedig nem más, mint Seungri a Big Bangből. Donggyun és Youngsu fia az a(z) Lee Minhyuk [módosítva], aki a Monsta X egyik énekeseként vált ismertté. :)
- Violet életre keltője Taissa Farmiga. Ebben az az érdekes, hogy nem tudtam, hogy az American Horror Story első évadában Taissa egy Violet nevű lányt alakított. A színésznőt a Bling Ring című filmben láttam először, akkor választottam ki még egy korábbi blogom szereplőjének is, és akkor még messze nem jutott el ide az AHS-s imádat, sőt az utolsó rész megírásáig nem láttam a sorozatot. (Mára viszont a kedvencemmé vált és ihletet ad. :D)
- Zelo a tizedik részben jött rá, hogy beleszeretett Yonggukba, míg ez fordított esetben a huszadik részben következett be. A két felismerés között két hét telt el, Zelo két héttel korábban jött rá, hogy szereti Yonggukot, szóval annyira sokáig nem kellett várni a másikra. :)
- Kibum testesítette meg azt a szereplőt, akit az irodalomban az író szócsövének, más néven rezonőrnek neveznek. "Mindent tudó, józan figura, aki a cselekmény mozzanatait magyarázza, közvetlenül mondja ki az író véleményét". Vagyis Kibum az, aki a szerző, jelen esetben az én állásfoglalásomat, az észelvűséget képviselte. Megfontolt érveléssel próbálta rádöbbenteni a többi szereplőt a valóságra, ezt a Yonggukkal folytatott párbeszédeknél olvashattátok. Ez az oka annak, amiért kedveltétek őt.
- Bizonyára feltűnt nektek, hogy az írói gondolatok és Zelo monológjai között mekkora a hasonlóság, ugyanolyan hangvételűek és komolyságúak voltak. Ennek egyszerű az oka, de kissé nehézkes megérteni. Tulajdonképpen Zelo mesélte el írói szemszögből az egész történetet, mintha ő lett volna helyettem az író. Úgy kell elképzelni, mintha ő már egy külső szemlélő lenne, aki a saját életét meséli el, a többi szereplő gondolatait is belevéve, akár egy gondolatolvasó. A filmekben láthattatok már hasonlót, első szám első személyben. De azt is mondhatnám, hogy Zelo és én egyek voltunk, "összedolgoztam vele".
- Utólag jöttem rá, hogy öntudatlanul alkottam furcsa egybeeséseket. Például a tizenkettedik részben azonosította Yongguk először Zelót angyalnak, és még abban a részben ment el Zelo az Enger der Hölle, vagyis a Pokol angyala étterembe... Hogy is mondják az angolok, ha valami lefárasztja őket agyilag? Mind-blown.
- Sokkal, de sokkal durvábbra is megírhattam volna a sztorit. De sajnos a részek már így is elég hosszúak voltak, nyolc oldal Wordben, valamint plusz mellékszálak születtek volna, amikbe nem akartam belegabalyodni.
- Néhány szálat szándékosan hagytam elvarratlanul. Nem, nem azért, mert gonosz vagyok, ezt sokkal inkább előretervezésnek nevezném. :D
A történetet ihlető játék gameplay videója:
A blog számokban eme bejegyzés kikerülésig:
- 10.471 oldalmegjelenítés. Másnak egy év alatt se jön össze ennyi, de nekem alig fél év leforgása alatt sikerült. Jó, tekintsünk el attól, hogy az előző blogomra egy év alatt a megtekintés 128.000 volt, de az nem kpop fanfiction kategóriába tartozott. :D
- 232 közzétett megjegyzés. Ebbe beletartoznak a válaszaim, de ha már a felét számítjuk, az is szép szám. :)
- A prológusra 370 megtekintés gyűlt össze, az első részre 299, a harmadikra 201, a másodikra 193, ezeket követi az utolsó rész a 165 kattintással.
- A legtöbben Facebookról és a Kertész Kinga Kritikákról navigáltak ide.
- A legtöbb komment az utolsó részre érkezett.
- A harmadik és a negyedik részt osztottátok meg a legtöbbet.
- Néhány eddigi keresési kulcsszó: bap zelo fanfiction yaoi; jinyoung yaoi; the hotel b.a.p fanfiction; stb.
- Négy díjjal jutalmaztatok meg. Bár sosem tetszett a díjazási rendszer, attól még kifejezetten jól estek az elküldött meglepik. :)
Zárás:
Ennyi lenne a mondandóm. Még egyszer szeretném megköszönni a sok kommentet, pipát, feliratkozást, megtekintést. A támogatásotok nélkül nem hiszem, hogy végigcsináltam volna. A fenti borítóképpel szeretnék elbúcsúzni Tőletek. Még találkozunk, a következő állomás a Syaoran Gondozóközpont Intézet, avagy a Daemon névre keresztelt blogom. ♥ Kellemes nyarat!
