VI. rész

A Sötétség kereste a Fény forrását, de meglepődve kellett tapasztalnia, hogy a Fényben minden van, csak világosság nincs. Szúrós volt, távolságtartó és érzelemmentes - nem rá jellemző. Mintha a világ kifordult volna a négy sarkából.
A mosolya ellenére Yongguk nem látta barátságosnak Zelo arckifejezését, épp ellenkezőleg. Néhány órával korábban még a szürke hajú fiú volt a hűvös, félénk, nem valami beszédes, kevésbé magabiztos, de ezúttal sugározta magából az arroganciát. Ez már pusztán azért is volt szokatlan, mert egy perccel ezelőtt Zelo még aggodalmas tekintettel érdeklődött Euninnél Yongguk felől. Akárhogy próbálta értelmezni ezt az egészet, az új gondnok zsákutcában érezte magát. Nem csoda hát, hogyha egy szóval kellett volna jellemeznie Zelót, az a kiszámíthatatlan lett volna.
- Vegyük úgy, hogy akkor nem szóltam - fordult Zelo Eunin felé, majd megint Yonggukra nézett. - Örülök, hogy épségben visszajöttél, de ha nem haragszol, most távoznom kell. Amint lehetőségem adódik rá, lejövök - biccentett, és kihúzott háttal sarkon fordulva a lépcső felé vette az irányt. Ha eddig Yongguk nem zavarodott össze eléggé Zelo viselkedésétől, akkor most mindenképp.
- Úgy csinál, mint valami fontos üzletember. Nem is értem, mennyi mindenről tud beszélgetni Choi úrral - sóhajtotta Eunin, és fejet csóválva elmerült a papírhalmokban.
- Szerintem jobb, ha ezt a témát nem feszegetjük, nem tartozik ránk - válaszolta Yongguk barátságosan, közben szemeivel követte Zelo lépéseit. Egyértelműen volt valami bizarr a járásában és a modorában, amit nem mert volna Euninnek megjegyezni.
Az összes szállodai alkalmazott közül Yongguk eddig csak a recepciós hölgyikével váltott pár szót, ami még így is kevesebb volt, mint amennyit Zelóval váltott a parkban. Frusztrálónak találta, hogy valamilyen oknál fogva már elkotyogta a szürke hajú fiúnak a szabadidős tevékenységeit. Egyrészt ő pár órás ismeretség után ugyanolyan zárkózott szokott lenni, mint egy vadidegennel az utcán, másrészt szerinte a hobbik kérdése eléggé a magánélethez tartozik, így végképp nem lett volna oka erről társalogni Zelóval. Lehet, hogy csak kényszeresen meg akarta törni valamivel azt a bizonyos kínos csendet - amit általában jól bír. Akkor Zelo társaságában miért nem bírta ki? Van valami nagyon szokatlan abban a fiúban, biztos ez hozta ki belőlem. Vagy talán csak az okozta, hogy meg akarom ismerni bácsikám halálának körülményeit. Perpillanat nem is vágyom másra, Zelo pedig segíthetne nekem, ha már egy ideje itt él, ez bizonyos. Persze nem szeretnék érdekből barátkozni vele, távol álljon tőlem... De a szándék megvan.

- Egyébként lenne még valamilyen elintéznivalóm? - szólította meg hosszas mélázás után Eunint, aki éppen néhány összeakadt gémkapoccsal vesződött.
- Nem tudom, kérdezd Kwon urat - préselte ki magából erőlködve. A lány gondolatban szidta azt az embert, aki miatt majdnem felsértette az ujjbegyeit. Nagy valószínűséggel Chunsoo direkt összeakasztotta a gémkapcsokat, csak hogy őt ezzel is felbosszantsa. Az idősebbik nőnek úgy se volt jobb dolga, mint szabadidejében őt piszkálni.
- Az kicsoda? - vonta fel Yongguk a szemöldökeit. Nem értette, miért bánnak úgy vele, mintha mindent és mindenkit ismerne. Még a szülővárosa ezen részén sem járt soha, nemhogy ebben a pletykáknak otthont adó szállodában... Volt egy olyan érzése, hogy itt részben mindenki meg van buggyanva, talán a helyi klíma okozza.
- Ő gondozza egy szinttel alattunk a medencéket.
- Nem is tudtam, hogy van mínusz egyes emelet! - Yongguk nem mert rácsapni a homlokára. Hogy várhatják el tőle, hogy olyan helyen dolgozzon, amit még be sem mutattak neki?!
- Wonshik nem adta oda a szálloda alaprajzát? - hüledezett Eunin cincogó hangon, Yongguk füle szinte megfájdult tőle. - Á, lassan már semmin sem fogok meglepődni.
- Biztos túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzon.
- Az meglehet, de azért mégis csak új alkalmazott vagy... - harapta el a lány a mondatot, mert épp a körmével feszegetett valamit Yongguknak háttal.
- És most Kwon lent lehet?
- Elképzelhető, ha nem az egyik boyt oktatja ki a csomagok hordásáról - válaszolta Eunin paprikásan, mert eléggé meggyűlt a baja a gémkapcsokkal és a tároló dobozukkal is. - Szokása mindenbe belekötni, okoskodni, na meg be nem áll a szája. Tudod, olyan, mintha egy kozmetikus mondaná meg neked, hogyan cseréld le a kocsid kerekeit - forgatta körbe nagy, barna szemeit.
- Hol kell lemenni az alsóbb szintre?
- A bal szárnyba vezető folyosó mellett látod azt a félkör alakú falat? Ott menj le a lépcsőn - navigálta Eunin hadonászó mutogatással együtt. Yongguk köszönetképpen bólintott és magára hagyta az alacsony lányt.
Belegondolva ötlete sem volt, valójában mit csinál egy szállodai gondnok, Wonshik pedig nem említett érdekes módon semmi lényegeset sem, így kénytelen volt másik dolgozótól segítséget kérnie. Határozottan kínosnak érezte ezt az egészet, ami nem csoda, ő csak egy egyetemi hallgató volt, aki élete túlnyomó részét nagyvárosokban töltötte el. Fogalma sem volt arról, mit csinált a több száz kilométerre élő bácsikája a munkahelyén, hiába találkoztak alkalomadtán. Yongguk már biztos volt abban, hogy nem véletlenül hagyták őt ilyen módon cserben. Olyan tényezők lehettek a háttérben, amikről nem véletlenül nem tájékoztatták őt. De miért akarná neki bárki is, hogy embertelen körülményekkel nézzen szembe, ha eddig semmi bűnt nem követett el, amiért ez járna neki? Ennyire félreírta valaki Yongguk életének a forgatókönyvét?
Kétkedve fordult be a falnál, ahol egy pillanatra megállt. A félkör alakú fal belülről világoskékre volt festve, a lépcső aljába vezetve egyre több csicsás, egyértelműen nem koreai motívummal díszítve. Első ránézésre az a benyomása volt, hogy római vagy görög minták lehetnek, amikkel nem tudott mit kezdeni. Túl békés hatást keltettek, valahogy nem passzoltak egy ilyen hírű hotelhez, főleg nem egy ázsiaihoz. Már egyre biztosabb volt abban, hogy itt csak ő normális... Az instrukcióknak megfelelően Yongguk elindult lefelé a wellness szintre. A falon lévő motívumokat lassan felváltották a tengerkék mozaikok, orrát megcsapta a klóros víz szaga, bőrét pedig a magas páratartalom. Váratlanul kényelmetlenebbnek érezte magán az egyenruháját, ezért az ingét még jobban ki kellett gombolnia.
Mikor leért, körbenézett a medencék és a nyugalmat kereső vendégek rengetegén. A wellnes szint meglepően nagynak és tágasnak bizonyult, Yongguk szinte elszédült a sok kék árnyalattól. Zavartan beletúrt tökéletes, hollófekete hajába, ami a párától azonnal elvesztette a tartását. Megjelenésével rögvest magára vonzott egy pár női tekintetet, de megállta, nehogy a fürkésző hölgyekre pillantson. A feladatára szeretett volna koncentrálni, így egy esetleges munkatársat keresett. Nem olyan messze az infraszaunáknál meglátott egy középkorú férfit, aki egy fura magánszoba ajtajában ácsorgott és kávét iszogatva olvasta a legújabb napilapot. Öltözékéből adódóan egy kolléga, feltűrt ujjú ingére egy vörös sárkány volt varrva. Yongguk céltudatosan indult el felé, ügyelve arra, nehogy elcsússzon a vizes padlón.
- Jó napot! - hajolt meg, miután két perc elteltével elcsoszogott a szint túlsó végébe. - Bang Yongguk vagyok és Kwon urat keresem.
- Szép napot, fiatalember! - vágta magát haptákba és köszönt vissza olyan gyorsan, hogy Yongguk pislogni is elfelejtett. - Én vagyok a delikvens, akit keresel, Kwon Shiwoo a becsületes nevem - hajtotta össze újságját és csapta a hóna alá egy mozdulattal. - Várj, mit is mondtál, Bang Yongguk a neved? Nahát, te vagy az, akire gondolok? Ejha, jól megnőttél, mármint láttam rólad évekkel ezelőtti fotókat!
- Annak... örülök - válaszolta összeráncolt szemöldökkel, mert már be kellett látnia, hogy Euninnek igaza volt a férfivel kapcsolatban.
- Hát persze, hogy te vagy a kis Bang! Hallatszik is a hangodon, úgy bizony! Ez a mély és férfias hang apai ágon öröklődik, igaz-e? - kuncogott Kwon földöntúlian ijesztő hangon. - Szóval, mi szél hozott erre?
- Az az igazság, hogy Choi úr nem igazán osztotta meg velem a gondnoki tennivalóimat. Úgy hallottam, ezen a téren maga ki tud engem igazítani.
- Hát hogyne, nagyon is jól informáltak téged! - vigyorgott, majd hirtelen elkomorodott az arca. - Álljon meg a menet, te lettél az új gondnok? Ó, magasságos... Három vagy nem is tudom hány napja annak, hogy Yongjun bácsikád távozott az élők sorából. Nagyon sajnálatos, igazán jól végezte a munkáját és jó is volt a viszonyunk. Nem véletlen, mennyire kiismerte itt magát, még a neve is hordozta a Sárkányt*, akárcsak te! A halálával sokat vesztett a világ! Ugye a család rendesen meggyászolta? - nézett Shiwoo tágra nyílt szemekkel Yonggukra.
- Nem igazán volt lehetőségünk, de nem ezért jöttem...
- Á, világos, mint a vakablak. Gyere, elmondom, mikor mire ügyelj, mit hol találsz, és a többi - intett a fiatalabbiknak, majd egy intéssel a kis helyiségbe invitálta.
Yonggukot hellyel kínálta a fal melletti kerekasztalnál, közben ő még kinézett az ajtón a relaxáló vendégek felé, mielőtt becsukta azt. Aztán Shiwoo leült a másik székre, az asztalra helyezte újságját, kikapcsolta kisméretű tévéjét, és még egy utolsót kortyolt kávéjából. Yongguk eközben némán ült és malmozott, várva, hátha a férfi beavatja a gondnoki munka rejtelmeibe. De csak várt és várt, így krákogással jelezvén adta Shiwoo tudtára, hogy nem ér rá estig az elkobzott bárszéken ücsörögni.
- Annyi mindent kérdeznék tőled - kezdett bele a férfi, miután észrevette, hogy Yongguk is a szobában van. - De inkább térjünk át a tárgyra.
Yongguk szívéről nagy kő esett le, hogy végre ezen is túl lesz, aztán fejest is ugorhat a teendőibe... Szemétszállítás zavartalan lebonyolítása, házirend betartásának ellenőrzése a vendégek részéről, takarító személyzet felügyelete, részvétel a takarításban, egyszerű javításokban, épületbelsők karbantartása. Továbbá kisebb szolgáltatások a vendégek távolléte esetében, Wonshik értesítése nagyobb javítási igények esetén, ezeken kívül az esetleges rendezvényszervezés is az ő feladata lesz. A szálloda működtetésével kapcsolatos nyilvántartásokat azonban különös módon maga Wonshik vezeti, így Yongguknak ennyivel kevesebb munkája fog adódni. Shiwoo annyira lényegre törő volt, mintha eddig ő lett volna Yongjun helyett a gondnok. Persze ez sem a véletlen műve, hiszen korábban a két alkalmazott szinte mindent megosztott egymással, a munkájukat is alaposan kitárgyalták szabadidejükben. Nagyjából negyed óra múltán ért véget a diskurálás, de Yongguknak még szüksége lett volna egy kis tanácsadásra is.
- Ennyi lenne?
- Nem, de szorít az időnk, és mielőtt belefognék a magyarázkodásba, meg kell még néznem valamit - emelte fel Shiwoo a mutatóujját és egy másik napilapért nyúlt. Nyugodt arckifejezése egy pillanat alatt eltorzult, döbbenet és kétkedés látszódott rajta, miután átpásztázta szemeivel az első oldalt. - Vámpír szedi az áldozatait? Miféle ördögi játék ez?! - emelte meg a hangját, majd fél percnyi gondolkodás után a megvilágosodás jelei mutatkoztak arcán. - A fene essen bele abba a hitvány kölyökbe!
- Kicsoda? Milyen vámpír? - Yongguk már nem tudta követni a medencést, főleg az iménti elszólalása miatt. Azt hitte, nem hallotta tisztán.
- Mikor jöttél pontosan? - váltott témát Shiwoo, Yongguk ettől grimaszolva kicsit hátrébb csúszott a széken. A férfi ezalatt összegyűrte az újságot és elhajította pár méterre odébb. Yonggukban kezdett felmenni a pumpa, hogy ennyiszer elterelődött a beszélgetés.
- Ma reggel, ezért lenne szükségem tanácsokra is! - mutatott rá türelmetlenül. Megkönnyebbülésére Shiwoo együtt érzően kifújta a levegőt és megkomolyodva nézett rá.
- Ó, fogalmad sincs, mibe vágtad a fejszédet azzal, hogy Yongjun - nyugodjon békében - munkáját vállaltad el.
- Pont arra lennék kíváncsi, hogy miért! - Yongguk kezdte elveszteni a türelmét, amit egyelőre csak a hangszíne hordozásából lehetett észrevenni, de Kwon úrnak még ez sem tűnt fel. Azonban egy kis csend után leesett neki a tantusz, és megadóan mesélni kezdett, ám nem arról, amire Yongguk számított.
- Lehet, hogy fényes nappal ez ugyanolyan szállodának tűnik, mint a többi, de éjjel... - csóválta Shiwoo a fejét. - A Grand Yong nappal is tartogat meglepetéseket, de ami éjszakánként előfordulhat, az több mint borzalmas. Elhiszem, hogy már a megérkezésed pillanatában éreztél belül egy kellemetlen, nyugtalanító érzést, itt sokan átéltek ezt. Nem akarlak felhergelni, de ez az érzés csak a kezdet - hajolt közelebb Yonggukhoz. -  Egyet jegyezz meg, Yongguk-shi. Ha teheted, napnyugtától pirkadatig ne merészkedj ki, ne kolbászolj a folyosókon vagy az emeleteken, csak ha nagyon szükséges! Tényleg nem riogatni akarlak, de tudnod kell, hogy az első hét a legrosszabb. Ma, az első éjszakán különösen légy óvatos. A helyi anomália, én csak így nevezem, előszeretettel látogatja meg és üdvözli valamilyen módon az új dolgozókat. Lehet ez egy pokoli rituálé, ezt sem tudom. Annyi viszont bizonyos, hogyha nem is az első este, akkor a következőn fogod a saját bőrödön megtapasztalni mindazt, amit a környéken híresztelnek. Én már kapiskálom, mi folyik körülöttünk, úgyhogy sok szerencsét.
- De mit tanácsol, mire céloz? - szegezte neki gyorsan a kérdést Yongguk aggodalmaskodva, ahogy Shiwoo felállt az asztaltól. Hangjából érezhető volt, hogy több segítségért kiált, mint amennyit kapott.
- Éld túl az első hetet, erre kérlek - nézett rá a férfi az ajtóból, majd azonnal el is tűnt.
Yongguk mélyeket lélegezve próbálta megőrizni higgadtságát és józan eszét, ám az előbbiek után ez lehetetlennek bizonyult. Megdörgölte arcát, hátha tisztábban láthatja a helyzetet. Felvette a földről az összegyűrt újságot, kihajtotta, ám azzal a lendülettel majdnem el is dobta, amint elolvasta a szalagcímet. "A Grand Yong vámpírja - a legutóbbi áldozatot nyakon szúrták".

* A yong koreaiul sárkányt jelent, ami Yongguk és a bácsikája keresztnevének első szótagja is egyben. Valamint a szálloda neve a Nagy Sárkány kifejezést takarja, utalva a méretére és egyéb adottságaira.